Yvonne körül a titkok hálója napról napra fojtogatóbbá válik.
Aztán megtörténik, aminek sosem szabadna: egy szörnyű bűntény. A titokzatos férfi és Yvonne bíróság elé kerülnek.
Melyikük követte el a bűncselekményt? Mi történt pontosan? Ki a férfi valójában?
A világsikerű thriller eddig 27 nyelven jelent meg. Csak az angol Amazonon több mint 1000 ötcsillagos kritikát kapott! Idén nagy sikerű BBC-tévésorozat is készült belőle, amelyet 8 millión néztek meg Apple Tree Yard (Bujdokló szenvedély) címmel.
Bevallom nektek, ezt a könyvet alapvetően nem vettem volna kézbe. Valahogy nem fogott meg egy pillanat erejéig sem, s pont ezért lepődtem meg, mikor a kiadótól érkezett csomagban ez a nem várt cím is felbukkant. Ezt egy jelnek vettem, hogy nekem még történetem van a Dupla spirálban című kötettel, s így adtam neki egy esélyt. Szabadnapomon leültem a kedvenc olvasóhelyemre, jól bebugyoláltam magam, s felütöttem: "Gyerünk, kápráztass el! Mesélj el egy olyan történetet, ami hozzá tesz az életemhez. Ami kikapcsol. Eljött az időd." Szerintetek sikerült neki?
Mostanában sokat hangoztattam, mennyire szeretem a Lettero kiadó borítóterveit. Egyszerűek, ám annál sejtelmesebbek, vagy figyelemfelkeltőek; éppen melyikre van szükség az adott történetnél. A Dupla spirálban ez alól kivételt jelent. Nem mondanám, hogy jellegtelen, de mégis, elsétálok mellette anélkül, hogy komolyabban elgondolkozzak rajta. Nekem az volt az üzenete, hogy egy igazán erotikus krimit tartanék a kezembe, amik alapvetően nem az én ízlésvilágomnak megfelelőek. Tehát úgy mondanám: a maga kategóriájában tökéletesen megállja a külcsín a helyét, csak éppen a személyes megítélésem alapján nem döntenék mellette. Nem kedvelem igazán ezt a műfajt.
Ugyanakkor a cím már sokkal kecsegtetőbb: a dupla spirálról sok minden jut az ember eszébe. Kapásból a DNS gondolata is megfogalmazódik bennünk, hiszen a középiskolában, biológia órán jól beleverték a fejünkbe a fogalmát. Ezen kívül egy mozgalmas történetet ígér, amiben az események egymás után és egymás mellett folyamatos átfedésben vannak. Vagy vonatkozhat a szereplőkre is, miszerint több életet élnek meg, mint más átlagos emberek. A cím kifejezetten ötletes lett.
Megadtam neki az esélyt. Nagy hévvel ütöttem fel, s nagy odafigyeléssel kezdtem bele. Az első oldalakon már rögvest egy tárgyaláson találjuk magunkat, ahol éppen a főszereplőt veszik górcső alá. Ami rögvest kiderül: bebukta a történetet, hiszen felszínre került a titok, amit már régóta őrizgetett. Ugyanakkor, hogy ez micsoda, nem árulják el.
Az első fejezet után visszacsöppenünk a múltba, s szépen lassan felépítve bemutatja az író Yvonne életét attól a pillanattól kezdve, hogy megismerkedik ezzel a titokzatos idegennel, akivel szerelmi viszonyt kezd folytatni. Ezt a pasas kezdeményezte, ő csak szimplán fejest ugrott az árba. S itt már kezdtem érezni, hogy ezt a könyvet nem nekem írták.
Yvonne egy férjes asszony. Két gyermeket már felnevelt. A férjével jó kapcsolatot ápol, ahogy ő is mondta: megvannak a régóta együtt élők szokásai, például a cikkek végén levő felpillantás, félmorgások megértése. Amúgy pedig a főszereplőnk egy elég elismert tudós. Ha úgy vesszük, akkor teljesen jó az élete úgy, ahogy van. Még azt sem lehet mondani, hogy unatkozik. Minden a helyén van. Mégis viszonyba keveredik egy teljesen ismeretlen férfivel. Kérdezem én: miért?! Számomra ez teljesen felfoghatatlan. Én monogám boldog kapcsolatban élek, immár ötödik éve. Boldog vagyok a párom mellett, akivel kölcsönösen tiszteljük és megbecsüljük egymást. Szeretettel tekintünk egymásra. Képtelen lennék ilyen módon megalázni, hogy egy másik férfi karjaiba omlok, csak mert nincs jobb dolgom. Számomra a megcsalás az egyik legmegvetendőbb dolog. Nem, én ezen nem tudok napirendre térni. Miért kell a másikat ily módon megalázni? Miért nem lehet kiállni elé, s elmondani neki, hogy más kell, legyen vége, s majd utána szállni tovább pasiról pasira. Ja, hogy nem akarod ott hagyni a férjed, mert szereted? Ha nyitott erre, akkor ugyanúgy le lehet vele ülni megbeszélni, ha pedig nem, akkor igenis elvárható, hogy tiszteld annyira, hogy féken tartsd a hormonjaidat. Nem azt mondom, Yvonne férje sem maga a patyolat, de mégis... akármit is tett a múltban, ennél azért többet érdemelne.
Szóval a főszereplő számomra teljesen leírta magát. Persze, valamilyen szinten azért a regény végére megértettem az indokait, de nem mondanám, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem vele. Mikor megtörténik az első tragédia az életében, hát... kegyetlen tőlem, de nem tudtam igazán sajnálni. Persze, ezt nem érdemelte meg. Ezt senki nem érdemli meg, bárhogy is viselkedik, de nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy minden kapualjban megcsalja a férjét. Enyhén a "visszanyalt a fagyi" mondás jutott az eszembe. Szégyelltem is magam emiatt, de őszinte ember vagyok, le kellett ezt is írnom.
De próbáltam a történet más részleteire fókuszálni. Ettől független úgy éreztem, hogy lehet még belőle valami. Ahogy haladunk előre, s bonyolódnak a szálak, elég sok minden kiderül a főszereplőnk életéről, viszont a szeretőjéről annál kevesebb. Erre ad egy magyarázatot is, de gondoltam, hogy nem lesz ennyire egyszerű a sztori. Mikor a főszálon először megemlítik az Apple Tree Yardot, s leírják az ottani eseményt, már tudtam, hogy mi a történet vége. Miért vagyunk a bíróságon, s mi a jelentősége ennek a kis sikátornak. Emiatt a vége sem tartogatott számomra nagy meglepetéseket. Egyértelmű volt az egész, s az is, hogy kiderül. Egyedül a férfiben játszódó dolgok magyarázatául szolgáló elmélet volt az, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet.
Az írásstílus egészen egyedinek mondható. A szerző E/1-ben alkotta meg a történetet, de mégsem a hagyományos értelemben. Yvonne azt írja le, hogy "te" mit csinálsz, hogyan érzed magad, tehát a szeretője mozzanatait helyezi a középpontba. Bevallom, az elején ezt nem tudtam hova tenni, viszont egy tényleg egyedi megközelítésről beszélhetünk, s egy idő után egészen megkedveltem. Érdekes volt látni egy ember minden mozzanatát más szemén keresztül. Yvonne csak rá fókuszált, a fejében megszólította őt. Érdekes, figyelemfelkeltő, s fenntartó. Ez egy nagyon jó elgondolás volt az író részéről.
Látom, hogy mennyi elismerést kapott ez a könyv, sőt, még ebből a röpke háromszáz oldalból egy sorozatot is csináltak. Biztos, hogy a külföldiek befogadóbbak, mint én, vagy jobban értékelik az ilyen jellegű történeteket. A hiba bennem van. A fülszövegben thrillernek jellemzik, de ezt egyáltalán nem mondanám annak. Nincs benne semmi borzongás. Hidegen hagytak az események fordulatai, hiszen előre kiszámítható volt minden, még a bíróságon is. Sajnálom.
Több napja ülök már ezen az értékelésen. Nem érzem igazán jónak. Nem érzem úgy, hogy sikerült visszaadnom a bennem megszületett érzéseket, miközben olvastam a könyvet, de mégis, akárhogyis szeretném, nem tudom átírni. Nem tudom, mert félő, hogy akkor enyhítenék a hangom élén, vagy próbálnék több szebbet belelátni, de ezt nem tehetem meg. Én tényleg szeretni akartam ezt a könyvet, hiszen ő választott engem, nem én őt. Szeretni akartam, mert a komfortzónámból igazán kiesik, bár nem egészen tudtam meghatározni a műfaji besorolását sem. Kriminek kevés, erotikusnak pedig nem mondható, hiszen hiába hangsúlyos, de nem ez váltja ki a végső katarzist. A kettő egyfajta egyvelege lehet, de még ebben a megfogalmazásban is enyhe hiányosságot érzek. Lehet, hogy csak szimplán szórakoztató irodalomnak kéne titulálnom, s elengednem az egészet.
Vannak még bennem gondolatok, amiket nem írtam le. Ha van rá igény, privátban bárkinek kifejtem őket, viszont ezt nem tehetném meg úgy, hogy ne áruljak el lényeges részleteket a történetből.
Nem találtunk egymásra. Ezt a könyvet másnak írták. Azok, akik szeretik a viszonylag egyszerű történeteket, tehát inkább kikapcsolódást keresnek az olvasásban, s nem indul a szemükben hátránnyal a főszereplő, ha éppen minden bokoraljban megcsalja "élete szerelmét", azoknak tetszene. Főleg, ha nincs ellenükre egy pár bírósági jelenet sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése