2017. január 9., hétfő

Cserjési Petra: Halott Barátnők

"Az ember néz filmeket, olvas könyveket, időnként a híradót is meg-meghallgatja, de ahogy más is, azt hiszi, vele ilyesmi aztán nem eshet meg."

Hú, ez aztán nem volt semmi. A tavalyi évben kezdtem nyitni a krimi műfaj irányába. Előtte nem foglalkoztatott annyira a téma, nem éreztem szükségét valahogy. Most mégis, Cserjési Petra: Halott barátnők című könyvével végleg kibővítettem a komfortzónámat ezzel a kategóriával is.  Hihetetlenül izgalmas, letehetetlen. Imádom!

Elsőként szeretném megköszönni a kedves írónőnek és a kiadónak a dedikált recenziós példányt! Nagyon sokat jelent számomra!


Általában az olvasó először a borítóra szokott felfigyelni, utána a címre és végül fülszövegre. Azt hiszem itt egyikre sem lehet egy rossz szavunk sem. Első pillantásra megfogott. Gyönyörűen kidolgozott, szerkesztett a borító. Kellően baljós, titokzatos. Megadja a könyv alaphangulatát. S ha hozzátesszük még a hatásos címet, már nem is lehet csak úgy elsétálni mellette.

A történet egy igazán erős lökettel indít. Az alaptörténet felvázolása után már az olvasó nem menekülhet. Beszippant és az utolsó oldalig nem ereszt. Egyszerűen tudni akarja, hogy ki tette ezt a szörnyűséget.

Lola karaktere számomra nagyon szimpatikus. Egy fiatal rendőrnő, akinek az élete sosem volt egyszerű. Becsülöm, hogy annak ellenére, hogy a családja nem támogatta a pályaválasztását igenis végigcsinálta. Ez már egy olyan erős jellemet mutat be, mely a történet előrehaladtával folyamatos bizonyosságot nyer. Tehetséges a munkájában, rengeteg megoldott ügye van. A történetbe két évvel a négy legjobb barátnője halála után kapcsolódunk be. Ez kifejezetten jó időzítés. Hiszen túl vagyunk már a gyászon, az elkeseredettségen és teljes figyelmet lehet szentelni a tragédia megoldásának., objektívan tud hozzáállni. Jogos, hogy ő nem dolgozhat az ügyön,  hiszen ismerte az áldozatokat, s az is érthető, hogy érdekli az ügy. Ugyanakkor nagyon örültem, mikor hozzá került, miután több meglehetősen furcsa információ és körülmény is felbukkan. A történet előrehaladtával nem veszít semennyit a jelleméből, éles eszével és jó memóriájával sikeresen végére tudnak járni a dolgoknak.

A többiek karaktere is mind egyedi, már a névválasztástól kezdve is. Nem sok könyvben olvastam még Igorról vagy Cirillről, ezért kifejezetten jó érzés volt egy tiszta név mögötti személyiség kirajzolása, hiszen a sokadik "Clarie vagy James" után a karakterek jelleme összemosódik és már nem tud újat adni. Itt erről szó sincs, egy tiszta vászont látunk, ahol tökéletesen megformálódnak a szereplők.
Emellett meg kell említenem Ed-et is. Nehéz róla beszélni úgy, hogy nehogy olyat áruljak el, ami kihatással van a történetre. De nekem ő nagyon szimpatikus volt, hiába a passzív szereplők közé sorolható. Ez az ellentmondás, miszerint mindennél ő a kulcs, de mégsem lehet felhasználni.... Zseniális. S már alapvetően nem lehet egy rossz figura, ha hasonlít Christian Bale-re... Hmm... :)

A történet egyre jobban fokozza az izgalmakat, minden egyes kis apróság, mely közelebb visz a gyilkos kilétéhez még több kérdést vet fel, így az olvasót folyamatos gondolkozásra késztetve. Az agyam követelte a további információmorzsákat, amiből felépítheti, vajon mi történt két évvel ezelőtt, s vajon ki tette ezt a szörnyűséget? Emellett minél többet tudtam meg az eseményekről, minél jobban összeállt a kép, annál bosszantóbb volt, hogy nem tudtam rájönni a gyilkos kilétére. Egyszerűen képtelenség volt letenni a könyvet, annyira érdekelt ki áll az egész mögött! Zseniális!
A végétől féltem azért egy kicsit. Az olvasás közben felállított elvárásaim az oldalszámmal együtt nőttek. Nem csalódtam! A végjelenet is tökéletesen beleillett a képbe, az utolsó utáni csavarig. Többet kaptam, mint amire számítottam, pedig tényleg nem keveset vártam!
Számomra nagyon tetszett, hogy a történet Magyarországon játszódik. A kecskeméti helyszíneknél alig bírtam ki, hogy ne pattanjak buszra és járjak utána én magam is az eseményeknek. Nem tudom ,hogy tudatos volt e, vagy a véletlen műve, de a leírt helyen tényleg található egy bank, én magam is oda szoktam járni.

Ez a könyv nem csak egy sima, sablon nyomozós sztori. Annál sokkal több. Betekintést nyerhettem a rendőrség rendszerébe. Megismerhettem, milyen eszközökkel dolgoznak, Magáról az emberi jellem elemzéséről is rengeteg információval szolgált. Kifejezetten tetszett az a rész, mikor előkapják a telefont egy meghallgatás során. Az írásmód fenomenális. Választékos, normális. Nincs teletűzdelve fölösleges leírásokkal, gondolatmenetekkel, nincs túlbonyolítva. Tiszta fejjel megy előre a történet.
Nagyon sok, főként magyar könyvnél, észleltem már, hogy a fogalmazásmód lök ki a történetből. Nem lehet összeegyeztetni az eseményeket a megvalósítással. Nos, szerencsére ez itt nem áll fent, teljesen összepasszol.

Összefoglalva: Zseniális minden szempontból! Tövig rágtam a körmöm, mire fény derült mindenre. Bátran ajánlom mindenkinek, aki
           - egy kis izgalomra vágyik.
           - egy nagyon jól felépített történetet szeretne olvasni.
           - ki szeretne kilépni a komfortzónájából.
           - szereti a krimiket.
           - szeret együtt gondolkodni a szereplőkkel.
S bárki másnak, aki nem riad vissza Lola hihetetlen történetétől!

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Ha elég sok emberrel találkozol, beszélgetsz, és közben alaposan figyeled őket, egy idő után egyszerűen tudod, melyikük mit fog csinálni legközelebb."

"– Tudod, néha az szolgálja a legkevésbé egy ember érdekeit, amit a világon a legeslegjobban szeretne."

"Talán mégsem ismerhetünk egy embert annyira, amennyire hinni szeretnénk."

"Az embereknek általában jó okuk van arra, ahogyan viselkednek, tűnjön az bármilyen ostobának mások számára."

S végül egy általam készített Reader's Art a könyvhöz:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése