2017. december 25., hétfő

Érdekességek Frank Márton Páratlanok trilógiájáról

Sziasztok!

Frank Márton a Páratlanok trilógia szerzője, nemrégiben megosztott a facebook oldalán pár érdekességet a könyve kapcsán. A sorozat első része a Ciceró gondozásában jelent meg, s A világ peremén címet viseli.
Engem teljesen elvarázsolt már a borítóterv is, de a beltartalom se semmi. Mindent megkaptunk, ami 320 oldalba elvárható, sőt még többet is. A történet eredetileg fiatalabbaknak szól, s rengeteg akciódús jelenet található benne, de ennél sokkal többet is magába foglal: rengeteg olyan apró célzás, elszórtigazság található benne, ami a mai társadalomra kivetíthető. 


Nos, lássuk is azokat a kulisszatitkokat:

1. 2009-ben egyszer már elküldtem ezt a történetet a kiadóknak, de nem kellett nekik, ezért 2016-ban teljesen újraírtam az egészet. 
2. A régi verzióban Helen még nem szerepelt, ugyanis a második kötetben akartam őt behozni.
3. A hely, ahol Gerard lakik, arról a környékről lett mintázva, ahol egyszer Párizsban voltam a családommal.
4. Akárcsak a szereplőim, én is nagyon rossz voltam angolból.
5. Az, hogy a főszereplő francia, nem véletlen. A magyarok közt sokan vannak, akik gyűlölettel tekintenek a francia népre Trianon miatt. 
6. Az sem véletlen, hogy a könyvemben egy német és egy francia fiú lesznek jó barátok. Az első, második világháború miatt ez nagyjából olyan, mintha a főszereplő magyar lenne, a barátja pedig román. 
7. Helen édesanyja angol, az apja pedig francia: ez egyfajta utalás e két nemzet harcára az amerikai függetlenségi háborúban.
8. A „forsan” egy latin szó, azt jelenti: talán.
9. Holt neve a „holtlant” (angolul „wood-land") szóból jön, amiből Hollandia neve eredeztethető. Magyarul pedig ugye azt jelenti „halott”.
10. Gianluca és Andrej két focistáról kapták a nevüket (Gianluca Zambrottáról illetve Andrej Arshavin-ról). 

S mivel karácsony van, jöjjön még ugyanennyi:

1. Kisgyerekkoromtól kezdve találok ki történeteket. Az első regényemet (egy fantasy-t, aminek én és az öcsém vagyunk a főszereplői) 11 évesen írtam. 
2. A Páratlanok-trilógia alapötlete (hogy tizenhárom, különböző nemzetiségű fiú egy hatalmas pusztán tér magához, és aztán megtanul egy közös nyelvet) 15 éves koromban fogalmazódott meg bennem. Most 23 vagyok. 
3. A tizenhárom fiú közül senki sem szemüveges, Gerard látása pedig még a társaiét is felülmúlja, aminek persze semmi köze ahhoz, hogy én rövidlátó vagyok. 
4. Az albínó jaguár egyfajta szimbólum. Ez az állat a megtestesítője Curamoto imádatának a rendkívüli, „páratlan” dolgok iránt. 
5. A Traore egy francia név, Togó ugyanis (ahonnan a fiú származik) francia gyarmat volt. Gerard és Traore között mégsincs ellentét, sőt pont Gerard az, aki kiáll az afrikai mellett.
6. Gianluca jelleme sok szempontból szöges ellentétben áll az olaszokról kialakult sztereotípiákkal: míg az olaszokról azt mondják vidám, közvetlen, mélyen vallásos nép, Gianluca komoly és magányos, hite pedig egészen eltér az átlagostól.
7. Ugyanez igaz Hansra is: míg a németeket sokan humortalan, szorgalmas, fegyelmezett embereknek tartják, Hans vicces, laza, és örömmel dacol bármiféle szabállyal.
8. Helen vadóc viselkedése teljesen szembe megy a női sztereotípiákkal. 
9. Négy olyan személyről is említést teszek A világ peremén-ben (a tizenhárom fiún kívül), aki a második kötetben fontos szereplő lesz.

Ha további infórmációkat szeretnétek még, akkor kattintsatok a következő címekre:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése