2017. október 13., péntek

Könyvesboltban dolgozom - 1. rész.


Kedves Olvasóim!

Lassan egy éve az egyik nagyobb könyvesbolt alkalmazásában állok, s ezen idő alatt rengetegszer kérdezték meg tőlem a vásárlók, a barátaim, s ti olvasók is, hogy milyen érzés minden napomat ott tölteni. Ezért úgy döntöttem, hogy leírom, milyen élményeket szereztem ezen idő alatt. Vannak pozitív és negatív tapasztalatok is - mint minden munkának, ennek is megvan a maga árnyoldala. Remélem sikerül a kíváncsiságotokat kielégíteni. :)


BEVEZETÉS

Kezdjük ott, hogy én szeretem a munkám. Egy álmom vált valóra, hogy ezen ágon is kipróbálhattam magam. Ez látszik is a mindennapjaimon, hiszen boldogan, mosolyogva megyek be reggel dolgozni, s este, ha fáradtan is, de jókedvvel térek haza. Nagyon sokat számít, hogy az ember olyan munkát végezzen, amit élvez, nem stresszeli feleslegesen, mert a napunk egy harmadát bizony ott töltjük. Végzettségemet tekintve én ipari informatikus vagyok, mégis nem tudom magam egyelőre máshol elképzelni. 
Persze ez a jókedv nem csak a munkahelytől függ, hanem a kollégáktól is. Azt hiszem, én nagyon szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren is. A mi boltunkban összesen nyolcan vagyunk, ami pont elég. De ez a nyolc ember... mindenki külön egyéniség. Van, akinek az élete a festés, s igen tehetséges is benne, látszik a képein, hogy szívét-lelkét beleadja. Van, aki rendszeresen kijár zenélni, s Howard Wolowitz szavaival élve (Agymenők) "prüttyög a vicces pici gitárján". De szereti, s jól is játszik. Akad olyan, aki az állatokért van oda- csak úgy, mint én. 
Alapvetően nem régóta dolgozunk ebben a felállásban, hisz az üzlet is még nagyon fiatal, mindössze szűk három hónapos, de már kezdünk igazi társasággá fejlődni, nem csak mint kollégák jelen lenni egymás mindennapjaiban. Pont nem rég volt egy kis közös este: munka után beültünk egy kis bisztróba, s egy kis sör mellett beszélgettünk. Sajnos nekem hamar el kellett jönnöm, de amíg ott voltam, nagyon jól éreztem magam. Szóval ebből azt szerettem volna kihozni, hogy az én kollégáim igazán remek emberek, akikkel könnyű együtt dolgozni. Persze, vannak nehézségek, de igyekszünk ezeken túllépni: leülünk s megbeszéljük egymással, min lehetne csiszolgatni. Sok munkahelyen hiányzik ez a fajta kommunikáció, hiszen úgy gondolják az ott dolgozók, hogy nekik nem lehet beleszólásuk semmibe, vagy nem akarják, hogy támadásnak vegyék a javaslataikat. Sok helyről hallom ezt, s elkeserít, mert apróság, de nagyon sokat változtathat a munkahelyi alaphangulaton a kollégákkal kialakított viszony.

MIBŐL ÁLL EGY NAP?

Szinte mindenki kíváncsi arra, vajon mit csinálhatunk mi ott a boltban egész nap. Sokan azt hiszik, hogy semmit: csak állunk és beszélgetünk, no meg mosolygunk hozzá. Ó, dehogyis van így. Megesik, hogy a tizenegy órás műszak úgy elsuhan, hogy elfelejtem kivenni a teljes szünetemet, csak a felét, mert dolog van, csinálni kell. S mivel élvezem, így eszembe se jut más.
A munkát két részre lehet osztani: könyvek és vásárlók. Kezdjük az elsővel: nem lepődik meg senki, ha azt találom mondani, hogy a legkisebb könyvesboltban is rengeteg könyv található, ami rengeteg címet jelent. Bele sem lehet gondolni, hogy mekkora számokról beszélünk. Tippeljetek! Tuti, hogy alá lövitek! S mikor valaki azzal jön, hogy "túl kicsi a kínálat..." legszívesebben lefejelném a falat. Mert igenis széles választék van, csak lehet nem pont abból a témából, amit ő keres. Ezen esetben szoktuk a másik üzletünkbe meginvitálni, ami a miénknél majdnem háromszor nagyobb: ott biztos talál kedvére valót. S gondoljatok bele: korlátozott hely áll a rendelkezésünkre, amiből igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni. Csak less rá a könyvespolcodra: látod, mennyi helyet foglalnak a kedvenceid? Nos, ezt most szorozd is meg kettővel legalább, hiszen minden könyvből próbálkozunk legalább kettőt a polcra helyezni, hogyha egyet örökbe fogadnának, lássuk, mit vittek, illetve mielőtt odaérnénk, hogy fel tudjuk tölteni, kint legyen a kínálatban az a cím is.
Ebből következik, hogy a mindennapos feladatok között ott van a folyamatos töltögetés. Mindenkinek van egy saját részlege: az enyém az ifjúsági irodalom az ismeretterjesztő résszel karöltve. Ez egy elég nagy terület, de imádom. Ebben érzem a legotthonosabban magam, hisz ebből a kategóriából olvasok a legtöbbet. Nagyon örülök, hogy ezt kaphattam meg. Én minden munkakezdéskor, miután az egyéb teendők elkészültek odamegyek a részemhez, s számba veszem, mi fogyott. Senkit nem lepek szerintem meg, ha azt mondom, hogy a Harry Potter, Egy Ropi naplója és Percy Jackson szekciót minden nap legalább kétszer pótolni kell. Mostanában már fel szoktam írni egy kis papírra, mit kell kihoznom még, hogy szépen nézzen ki a részlegem, mert nem szeretnék egyszerre csak három könyvvel rohangálni, de többet képtelen vagyok megjegyezni, annyi cím van a fejemben. Szóval miután kicsinosítgattam a sajátomat, áttérek azokra a részekre, akiknek a gazdija éppen szabadnapos, s ott is, amit éppen látok, hogy hiányzik, feltöltöm. Ezzel elég sok idő elmegy.
S hogy napközben még mi a dolgunk? Folyamatosan karban kell tartani a kinti készletet, főleg a gyerek részlegen, hiszen nagyon kevés megtekintett, de nem megvásárolt könyv kerül vissza a helyére. Ilyenkor vicces, hogyha a szakácskönyvek között találok egy mondókásat. Biztos nem mi raktuk oda. Szóval ha ti is ilyen kirívó esettel találkoztok nézelődés közben... akkor még nem értünk oda, hogy orvosoljuk a hibát.

S térjünk át akkor a másik csoportra: a vásárlókra. Alapvetően, azon kívül, hogy egyben tartjuk az üzletet, s a készletet igyekszünk a legjobb tudásunk szerint napra készen tartani, a másik nagy feladat a vásárlók kiszolgálása. Ez kezdődik ott, hogy ti beléptek az üzletbe, s a közepe felé megtorpanva körbe-körbe tekintetek. Ilyenkor szoktam magam aktiválni, s odalépve megkérdezni, tudok-e valamiben segíteni. Szeretném itt megjegyezni, hogy ne féljetek segítséget kérni. Hisz ezért vagyunk! Akár hiszitek, akár nem: nekünk minden megtalált könyv sikerélmény. Ha csak annyit kérdezel, merre felé találhatóak a felnőtt színezők, s én megmutathatom neked, esetleg, ha engeded, a figyelmedbe ajánlhatom a kedvencemet.. már boldogabb vagyok, mint mielőtt megérkeztél hozzánk. Nem harapunk! A mi üzletünkben, az összes kolléga készségesen áll bárki segítségére. Mi nem azért dolgozunk itt, hogy ne otthon üljünk, hanem mert szeretjük, amit csinálunk. Szóval nyugodtan, bármivel kapcsolatban fordulj hozzánk, ha tudunk, segítünk. Ha nem, akkor utána keresünk. 
S mikor belépsz az üzletbe, mi pedig melléd lépünk, ez nem azért van, mert rád szeretnénk mindenféleképp valamit tukmálni. Nem. Azért, mert előírás, illetve azért is, mert kicsit talán jobban eligazodunk a piramisok között már, mint Te. Tényleg csak segíteni szeretnénk. Ha tudod, hol van, amit keresel, természetesen elfogadjuk a nemleges választ is, vagy ha csak bóklásznál, s élveznéd a finom illatokat, azt is. Ezzel sincs semmi gond. Mi is úgy érezzük, hogy megtettük, amit lehetett, s te se érezd úgy, hogy lerohantunk téged rögvest mindenféle szándékunkkal. 
A vásárlókkal nem csak itt kell törődni, mikor belépnek az üzletbe. Amikor a kasszánál állunk, akkor is próbáljuk a legjobb oldalunkat adni. Én szeretek kasszázni is. Imádom látni a gyermekek s gyakran a felnőttek szemében is fellobbanó szeretetet és az új kincsük iránt. Sokszor nem tudom megállni, mikor egy kedvenc könyvemet választjátok, hogy külön is kívánjak hozzá jó olvasást. 
S ebben a cikkben még egy dologra szeretnék kitérni még: kérlek, ne sértődjetek meg, ha épp átirányítunk egy másik kollégához, vagy türelmeteket kérjük, s elszaladunk. Ezen esetekben épp egy másik vásárló kérésének próbálunk eleget tenni, s mint a legtöbb rendszer: mi is beérkezési sorrendbe kezeljük a feladatokat. Nem, nem leszel fontosabb, mint az előtted levő, aki türelmesen már kivárta a sorát, hogy vele is tudjunk foglalkozni, még akkor sem, ha csak egy könyv címet szeretnél megkérdezni. Hisz amint teljesítettük az előző feladatot, úgyis fordulunk oda hozzád is. Csak legyél egy kicsit türelemmel, hiszen kevesen vagyunk, s ha ti négyszer annyian vagytok, kicsit több időbe kerül, mire eljutunk hozzád is. Persze, merj megszólítani, hisz máskülönben nem tudjuk, hogy neked is szükséged lenne ránk, de ha kérünk egy pillanatnyi türelmet, akkor ne dohogj, hanem várj. Sietünk vissza!

Tyűha... még rengeteg mondanivalóm lenne, de már ez is így elég hosszúra sikeredett. Azt hiszem, akkor ebből készítek egy cikksorozatot, ha van rá igény. 

Lenne még kérdésed az adott témában? Úgy érzed, elfelejtettem valamire kitérni? Vagy felmerült benned más is? Vagy csak szeretnéd megosztani a véleményedet? Bátran írj nekem a blog facebook oldalán keresztül, vagy a bettina.szombati@gmail.com email címre, s igyekszem a következő részben figyelembe venni a Te kérdésedet is. Vagy akár ide, a bejegyzés alá is komment formájában. Ahogy neked szimpatikusabb.

Remélem ugyanúgy élveztétek ezt a pár sort, mint én, a monitor másik oldalán. Szeretek beszélni a munkámról, a mindennapjaimról Szeretem a szenvedélyemet. 

S ezennel búcsúzom is tőletek, s várom a kérdéseket! 




10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem annyi kérdésem van - ha ezt lehet publikusan közölni -, hogy mi alapján hívnak be embereket interjúra és aztán mi alapján vesznek fel? Mikor munkát kerestem jelentkeztem a Librihez és a LÍrához is, de sosem kaptam választ, és az ismerősi körömből nem csak én jártam így.

    Üdv,
    Chibi Zsó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne haragudj, de erre sajnos nem tudok válaszolni. :/
      De szerintem próbálkozzatok, személyesen is és interneten keresztül is benyújtani az önéletrajzotokat motivációs levéllel, s hátha egyszer sikerül! :)

      Üdv:
      Niitaa

      Törlés
  2. Nagyon tetszik ez az új mesélős téma nálad, igazán izgalmas mindennapjaid lehetnek! ^^ Bevallom, én nyuszi vagyok: ha odalép hozzám - bármilyen - eladó, azonnal arrébb sétálok, mondván, hogy _nézelődőm._ Ami egyébként igaz is, de én bambulni járok mindenhova és/vagy céltudatosan. :))

    A lényeg a lényeg: várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. :)
      Óóó, ne legyél nyuszi! Így sosem fogunk egymásba botlani, mint molyok. :) Tegnap is volt egy lány, akivel jól megbeszéltük, hogy már egy ideje követjük egymást, s tök jó volt személyesen is találkozni - főleg ilyen spontán. :)

      Törlés
  3. Érdekes lehet, várom a további írásokat! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :)

      Törlés
  4. Tegnap óta arra várok, hogy legyen időm elolvasni! Olyan jó volt :D Köszi, hogy megosztottad velünk! Naná, hogy van rá igény!!

    Bevallom töredelmesen, nem vásárolok könyvesboltban, mert online akciókat részesítem előnyben, de néha betérek nézegelődni és ölelgetni a szeretett könyveket, vagy, amiket szeretnék megszerezni. Néha beszélgetni is szoktam a könyvesboltosokkal. Bár volt rá példa, hogy úgy láttam, hogy a hátuk közepére se kívánnak, de a legtöbb esetben nagyon kedvesek voltak. AZ előbbinek valószínű nem volt jó napja :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha! Köszönöm a kitüntetett figyelmet! :D
      Én is-is. boltban is ki lehet fogni jó akciókat, mik interneten nincsenek. Fel szoktam mérni a terepet, minden formájában :D
      Hát igen, azért van, amikor a rosszkedv győz, de szerintem van annyira jó a munka, hogy oldja a saját gondok feletti aggodalmat is :)

      Törlés
  5. Szia!
    Jó volt olvasni egy rokon szakma mindennapjait! :) Régen (gyerekként) nagyon szerettem volna könyvesboltban dolgozni. Nagymamám antikváriumban dolgozott és vonzottak a könyvek :)
    Ma már 4. éve könyvtárosként dolgozok! Imádom én is minden percét :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy élvezted :)
      S annak még jobban, hogy rokonszakmában vagy ^^. A könyvtár is nagyon jó lehet *.*

      Törlés