Penelope Douglas: Nélküled

"Ez az a pillanat,amikor tudod, hogy megkaphatod,amit akarsz, ha elég bátor vagy ahhoz, hogy kinyúlj érte. Egy töredékmásodperc, ami mindent megváltoztathat."

A Nélküled nem egy mindennapi könyv. Lehet rá mondani, hogy csak egy átlagos Spin off, de szerintem ez nem lenne helytálló. Annál sokkal több rejtőzik benne. Biztos vagyok benne, hogy a Szívatás nem csak bennem hagyott néhol hiányérzetet, melyet a Nélküled teljes egészében kitölt. Ugyanakkor örülök, hogy vártam vele, nem egyből utána olvastam el.

Az ismerettségem a könyvvel tavaly nyárra nyúlik vissza, mikor megnyertem egy nyereményjátékon Kim Holden: Bright Side című könyvét, melyet azonnal el is olvastam. Hatalmas hatással volt rám a könyv, ezért akkor és ott megfogadtam, hogy az összes, a WoW kiadó által megjelent kötetet beszerzem. A nagy nyári akciójuk során örökbe is fogadtam egy példányt a Szívatásból és egyet a Nélküledből is. Tudtam, hogy bármit is fogom olvasni, a Bright Side nyomába nem érhet, de ettől független sem hagyott bennem mély nyomot a Penelope Douglas első kötete. Több helyen is idegesített a főszereplő, Tate, sok olyan pont volt benne, ami engem rettentően frusztrált, vagy csak szimplán minden logikát nélkülözőnek éreztem. Viszont a végére egy olyan szép kis történetté cseperedett, hogy még sem bántam meg, hogy a kezembe vettem. Viszont akkor és ott megfogadtam, hogy hagyok egy kis időt a Nélküled előtt, nehogy befolyásoljon az elsőről alkotott véleményem...

...hát, ez a kis idő elég hosszúra nyúlt, majdnem egy évre. Mindig közbejött valami, ami jobban érdekelt, fontosabb volt. De ost eljött az ideje, kézbe vettem.

Első pillantásra beleszerettem a borítóba. Nagyon tetszett a színválasztás, főleg, hogyha a két kötetet egymás mellé rakjuk, hiszen az alapja ugyanaz a kép. Elsőre furcsa volt, hogy nem a fiú szemszögéből megírt kötet kapta a kék színt, de utólag belegondolva jó, hogy nem így történt, mert ha választani kéne, én azt mondanám, hogy Jared inkább zöld, mint kék. Ez így elég furcsa kijelentésnek hangzik, de ha figyelembe vesszük, milyen jellemvonásokkal rendelkezik, akkor inkább egy haragos zöldből megszelídült világosabb árnyalat ugrik a lelki szemeim elé is. 

Örülök, hogy a fa került rá a borítóra, hiszen a könyvben hatalmas jelentőséggel bír, bizonyos összekötő kapocs. Ezt igenis ki kellett hangsúlyozni, mert úgy érzi tőle az olvasó - legalábbis én - hogy bármi is történjék kettejük között, mindig ott lesz a fa, mely a két szoba között hídként jelent van, tehát mindenféleképp vissza fognak egymáshoz találni a szereplők.
S egy kicsit a címre kitérve: ismeritek azt a számot, ami a következőképp hangzik:

"...nélküled nem vagyok jó, csak veled, igen! Nélküled, egyedül, gonosz leszek..."

Biztos ismeritek, örök klasszikus. :) Akárhányszor ránéztem, mindig ez jutott eszembe, és magamban dúdolgattam is, sőt, ahogy haladtam a történetben előre, úgy erősödött bennem egyre jobban az érzés, hogy ez a dal pontosan ehhez a könyvhöz kapcsolódik :)

Bevallom nektek, kicsit tartottam ettől a kötettől. Nem sok spin off-ot olvastam, ami igazán jól sikerült volna. Személy szerint én gyűlölöm, mikor az összes párbeszédet áthozzák, csak éppen most a másik fél homlokráncolását írják le. Szerencsére ezzel itt nem találkoztam. A közös párbeszédek is jól sikerültek, de mégis, a könyv lényegi részét azon jelenetek teszik ki, amik a másikban nem fellelhetőek, így teljes képet kapunk erről a rövid időszakról Jared és Tate életében. Valahogy így, Jared szemén keresztül Tate sokkal szimpatikusabb is volt, nem az a kis fruska, akit az első részben elkönyveltem. Így, hogy nem láttam a fejébe, a tettei sokkal logikusabbnak tűntek. Ennek kifejezetten örültem, mert alapvetően nem éppen volt a szívem csücske.

Ugyanakkor Jared már az első részben is érdekes volt a számomra, ami itt sem volt másképp. Szerintem mindenki átment egy olyan korszakon fiatalként, mikor az egész világot az ellenségének tekintette, s mindenben csak támadási pontot látott. Ennek általában nincs oka, szimplán a kamaszodási folyamathoz tartozó rosszként könyvelik el a szülők. De mi van akkor, hogyha ez a harag és düh több évig gyűlik az emberben és képtelen tőle megszabadulni, mert mindig ott van valami, vagy valaki, aki emlékezteti rá? S oka is van ilyennek lenni? Pontosan: keres egy pontot, ahol ki tudja magából adni ezt a sok fájdalmat és terhet, amit cipel. S nem is egyedi eset, hogy ez mások szívatásában teljesedik ki. Jared esetében ez annyival más, hogy ő csak egy konkrét célszemélyen vezeti le a frusztrációját, akit egyben hihetetlenül szeret is. Itt azért elgondolkoztam ,hogy nincs-e tudathasadása, mert akármennyire is vagyok feszült, nem tudnám ilyen végletekig bántani azt, akit szeretek, főleg nem tudnám élvezni ezt a folyamatot. Mert hát lássuk be, azért az "annyira szeretlek, hogy porig alázlak" dolog nem mindenkinek jön be. Én sem venném jó néven, sőt, én biztos nem tudnék ilyen szinten megbocsátani, főleg nem szerelmesnek lenni.

Nem is rágózom tovább a szavakkal: egyszerűen számomra ez a szerelem teljesen lehetetlennek tűnik, éppen ezért nem is tudtam a könyvet maximálisan élvezni. Persze, sajnáltam mindkettejüket, de nincs olyan ember, aki ennyi mindent elviselve képes megbocsátani, még akkor sem, ha a másiktól kap húsz kiskutyát, akkor sem.

Ugyanakkor a könyvben fellelhető témák igenis fontosak, beszélni kell róluk. A családon belüli erőszak és bántalmazás teljesen beépült már a mindennapjainkba. Lehet, hogy éppen a szomszédodban esik meg nap, mint nap, s te nem is tudsz róla. Lehet, hogy éppen te vagy az áldozat. S ilyenkor jönnek jól ezek a könyvek, mert erőt lehet belőle meríteni. Nekem nagyon szerető családom van, így szerencsére ez a téma messze áll tőlem, de ettől független nem tudok csak úgy elmenni mellette. Az én életemben más tragédiák történtek, hiszen mindenkinek megvan a saját gondja-baja-múltja, s tudom, hogy én nagyon sok erőt merítettem a könyvekből, főleg a számomra ismert témákat feldolgozó kötetekből. Erőt adtak, hogy ki merjek állni magamért és meg tudjam oldani a problémáimat. 

A Szívatás és a Nélküled megmutatja, hogyha például az iskolában ránk szállnak igenis ki kell állnunk magunkért, nem szabad tűrni a bántalmazást senki részéről. Persze, nem kell visszavágni, hiszen az csak olaj lenne a tűzre, de ha emelt fővel járkálunk, előbb utóbb leszállnak rólunk.

Szóval összességében egy nagyon jó könyvet tartottam a kezemben, amit érdemesnek találok elolvasni, mert van jelentősége, ha a sorok mögé látunk. Lehet, hogy vannak benne olyan tettek, amik nem tűnnek reálisnak, de rengeteg olyan gondolatot is megfogalmaz, amit a saját életünkbe átültetve gazdagabbak lehetünk. Emellett hogyha csak egy kis kikapcsolódásra vágyunk, akkor is tökéletesen megfelel a célnak, hiszen egy könnyed, romantikus történetet kapunk. Olvassátok, megéri :)

Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Amikor szeretsz valakit, mindig többre vágysz belőle."

"Egy pasinak egyetlen csajnevet szabadna magára varratnia, mégpedig a lányáét."

"Bízd rá mindenedet,különösen a szívedet."

"Nem akarok még egy lépést tenni ebben a világban, ha nem vagy mellettem."

"A förgetegem, a viharfelhőm voltál, a menedékem az esőben."