"Most még nem láthatom, hogy miért történt úgy, ahogyan, most még túl közel van, most még túlságosan fáj. De majd egy nap, amikor már kellően messze leszek, és kellően rálátok, egyszer csak össze fog állni a kép, mint egy hatalmas kirakó."
Egy szóval is lehet jellemezni ezt a kis könyvecskét: aranyos! Nagyon jól esett most a lelkemnek egy ilyen történet. Erre volt szükségem. Köszönöm!
A szerelemtánc pontosan az, amire a cím is utal. Két fiatal csodálatos tánca, mely elvarázsolja az olvasót is. Nincsenek benne világmegváltó események. Legfőképpen csak gondolatok halmaza. De a maga nemében csodálatos!
Elsőként szeretném megköszönni a kiadónak a recenziós példányt! Nagyon sokat jelent számomra!
A történet Harcos Dávidról szól. Az ő szemszögéből látjuk a dolgokat. Ez a momentum már számomra nagyon sokat jelent, hisz ritkán olvashatunk olyan könyvet, mely férfi szemszögből van megírva. Nagyon boldog voltam, mikor erre rájöttem. Dávid egy erős ember, aki egy nagyon nehéz időszakot él meg. Sajnos ez már régóta tart, hét éve. Szépen lassan megismerjük, ki is ő, miért ennyire agyalós, miért van ekkora jelentősége annak, hogy egy lány mellé ült a padon a Margitszigeten. Kifejezetten tetszett a múlt és jelen közötti párhuzam. Hiszen anélkül ismerhetnénk meg a történetet, hogy az unalmas vagy éppen túlzsúfolt lenne. Illetve ennél a megvalósításnál sokszor előfordul, hogy csak az egyik idősík van jól megformálva, és az olvasó mindig csak azt várja, a másikra nem fordít szinte figyelmet. Szerencsére ez itt nem áll fent. Mindkettő ugyanannyira élvezhető, mindkettőről szívesen olvastam.
Lellei Lilien. Az egyik kedvenc nevemet viseli a másik főszereplőnk, szóval amikor ezt megtudtam.... csak úgy úsztam a boldogságban! Már ettől szimpatikussá vált a karakter. Szerencsére nem kellett benne csalódnom, hiszen egy abszolút szerethető, aranyos lányka. S emellett még táncol is! Akik ismernek, tudják, hogy számomra a tánc nagyon fontos tényező. 12 évig magam is táncoltam, szerelmese voltam ,de sajnos utána a körülmények nem engedték meg, hogy folytassam. azóta is élvezettel olvasok róla vagy nézek meg egy-egy előadást.
A könyv rövidsége megtévesztő. Hiszen ettől függetlenül rengeteg fontos gondolatot megfogalmaz. Lehet, hogy kissé fura a főszereplőnk, de teljesen megérthető. Olyan tragédiák voltak az életében, amit senkinek nem szabadna átélnie, mégis rengeteg mindenkinek kijut belőle. Nagyon ritkán sikerül egy könyvben visszaadni azt a fajta elveszettség érzését visszaadni, ami valójában végbemegy az emberben. Mert igen, még hét év után is ugyanúgy fáj valaki elvesztése, mint első nap. Csak megtanulunk együtt élni vele. Valaki így, valaki úgy. Dávid kialakított magának egy olyan életmódot, amiben mint remete létezik, egyik napról a másikra. A külső szemlélőnek fel sem tűnne, hogy nem egy megtört lélekkel néz farkasszemet, hiszen a lakását tökéletesen rendben tartja, mindig ad a megjelenésre azért, hiszen kivasalja a ruháit is, emellett főz magára. Aztán jön Lilien, aki mindent megváltoztat. Az egész eddigi életét felborítja.
A könyv rendelkezik egy olyan lényeges momentummal, ami engem mindig kiborít. Kivétel nélkül. Sosem tudom elfogadni. Igen, direkt nem írom le, mi is az, hiszen nem szeretnék én semmit előre elárulni erről a nem mindennapi történetről. De muszáj megjegyeznem, hogy ennél a könyvnél nem zavart. Ugyanúgy szurkoltam a két fiatalnak, hogy összejöjjenek, mintha ez nem állhatna közéjük. Mert végre az író kifejtette és kétségeket támasztott ezzel szemben, sőt próbált a szerelem elé menni. S ez nagyon fontos!
Imádtam a történet fokozatosságát. Semmi nem volt légből kapott. Mindennek megvolt a maga miértje és semmi nem volt elkapkodva. Hiszen én is vallom, hogy létezik első pillantásra szerelem, hisz én is átéltem már. De legtöbbször ezt olyan események követik a könyvekben, amik miatt elkapkodott, komolytalanná válik.Itt ez nem fordult elő. Ne haragudjatok, csak magamat tudom ismételni: csodálatos!
S ha még mindez nem elég meggyőző, akkor vessetek egy pillantást a borítóra: annyira gyönyörű! Árad belőle a kedvesség és a harmónia. Teljesen elvarázsolt!
Nem szoktam ennyire áradozni egy könyvről, de ez teljesen megérdemli. Tipikusan az a fajta könyv, amit egy kávé mellett elolvasol, és olyan élménnyel kelsz fel az asztaltól, mely elkísér a nap további részében végig.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"De mi menti meg a lelkemet? Mi tartja életben ezután?"
"– Biztos csak a halál, de már az sem! Hogy apukámat idézzem. Okos ember, de ezt a mondását vitatom. Szerintem biztos csak a halál, meg az érettségi! Főleg a halál az érettségin! Az a legbiztosabb!"
"– Elmegyek zuhanyozni – határozom el hirtelen, és nagy elánnal nekilátok kikecmeregni az ágyból. Mentemben ablakot nyitok, úgy emlékszem, a lányok nem kedvelik az oroszlánszagot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése